Tankönyv

Munkafüzet

Dél-Európa országai a mérsékelt övezet legmelegebb övében fekszenek. 

Az évi középhőmérséklet itt viszonylag magas (12–l6 °C). A nyári hónapok kifejezetten melegek, télen pedig csak ritkán esik fagypont alá a hőmérséklet. 

A csapadék elsősorban a téli időszakban esik. 

Ezt az éghajlatot a Földközi-tenger térségéről mediterránnak nevezik. 

A terület természetes növényzete a keménylombú erdő.

A főképp mészkőből felépülő hegységek egykor kiterjedt erdőségeit nagyrészt kivágták.
Helyükön sokszor szúrós és tűlevelű másodlagos növényzet, a macchia nő. 

A nyugati partvidék jellegzetes fája a paratölgy, a parafa alapanyaga. 

A meleg éghajlat miatt alakult ki a térségben a délutáni pihenő, a szieszta szokása. 

Az emberek inkább a könnyebben emészthető tésztaételeket kedvelik, sok zöldséggel és hallal. 

A házakat gyakran fehérre festik, ami a napsugarakat is visszaveri.

A szőlőt és az olajfát sokszor teraszokon, a hegyoldalak alsó részein művelik, de sok gazdaságban már ezek helyét is zöldségek foglalják el. 

A Pó-alföld síkvidékén főleg gabonát termesztenek. 

Az intenzív növénytermesztés sok öntözést, trágyázást, vegyszeres növényvédelmet igényel, ami megterheli a termőtalajt. Ez a talaj termékenységének csökkenésével, szikesedésével járhat.

A mediterrán országok szállítják Európa északabbi részeibe a gyümölcsök és zöldségek jelentős részét.

Spanyolország messze kimagaslik közülük az exportra termelt zöldség- és gyümölcsfélék mennyiségével (3. ábra). 

Az ország déli részén fóliasátrakkal segítik a termények gyors növekedését, így nem ritkán kétszer-háromszor is lehet szüretelni egy évben. Itt elsősorban primőr zöldségeket (pl. paprika, paradicsom) és gyümölcsöket (pl. eper) termesztenek az európai piacra. 

Nagy fokú a gépesítés: sok helyen az epret és az olajbogyót is gépek szedik le. 

A jellegzetes mediterrán haszonnövények (pl. citrusfélék, füge, dinnye) iránt is nagy a kereslet. 

Dél-Európa gazdasági életében komoly szerepet játszanak a kikötők (pl. Nápoly, Pireusz, Barcelona, Lisszabon), ahol az importáruk feldolgozására különböző üzemek, többek között kőolaj-finomítók épültek.

Spanyolország és Olaszország gyáripari termékei kiemelkedők. Mindkét országban a járműipar, azon belül az autógyártás (pl. Fiat, Seat) az egyik leghangsúlyosabb ipari ágazat. A legfőbb járműipari központok Barcelona és Torino. Görögországban a hajógyártás jelentős (Athén). 

Az olasz ipar súlypontja a Genova–Milánó–Torino ipari háromszög. Olaszország egyik legfontosabb gazdasági központja, második legnépesebb városa Milánó. Kiemelkedő pénzügyi központ, a divatipar egyik nemzetközi fellegvára. 

Dél-Európa országainak bizonyos területei az EU szegényebb térségei közé tartoznak. Gazdasági teljesítményük (GDP/fő-ben kifejezve) az országrészek jelentős részében elmarad az uniós átlagtól. 

A tengerpartok általában fejlettebbek, mint a belső területek. 

A legnagyobb országon belüli különbségeket Olaszországban lehet felfedezni: az északolasz régiók az EU leggazdagabb térségeihez tartoznak, míg a déliek az Európai Unió leszakadó peremvidékéhez sorolhatók. 
A középső, Róma környéki területek átmenetet képeznek "Észak" és "Dél" között. 

Olaszországban a gazdasági fejlettségi különbségek okai sokrétűek. Az északi térség földrajzi fekvéséből adódóan sokkal jobban be tud kapcsolódni az európai gazdasági életbe.

A népesség összetétele Portugáliában, Görögországban és Olaszországban viszonylag egységes: a lakosság döntő részét az államalkotó nemzet tagjai adják.

Spanyolországban viszont több nemzetiség is él egymás mellett (7. ábra). A spanyolok után az ország legnagyobb lélekszámú népcsoportja a katalán. 

Katalónia egy történelmi tartomány az ország északkeleti részén, székhelye Barcelona. 

Baszkföld történelmi területe Franciaországba is átnyúlik. A baszkok legnagyobb városa Bilbao. 

Spanyolország északnyugati részén élnek a galíciaiak.

A mediterrán tengerpart, az ókori műemlékek és a modern kori látványosságok, a hegységekben rejlő természeti látnivalók turisták millióit vonzzák a dél-európai térségbe. 

Az idegenforgalom ezekben az országokban a gazdaság meghatározó tényezője. 

A Földközi-tenger partjának hasznosítása igen jellegzetes: a víz mentén húzódnak a strandok, közvetlenül mögöttük szállodasor található, amelyet éttermek, boltok és szórakozóhelyek követnek.