Amerika őslakosai az indiánok (1. ábra) és az inuitok (eszkimók). 

Az indiánok a jégkor idején érkeztek a kontinensre Ázsiából, a befagyott Bering-szoroson keresztül. Szerte Amerikában számos csoportjuk élt. Az európai gyarmatosítók térhódításának következtében az őslakosok száma jelentősen csökkent. Észak-Amerika indián lakói közül sokan rezervátumokba (a számukra kijelölt területekre) települtek (vagy telepítették őket). Dél-Amerika több országában az indián népesség ma is a lakosság jelentős részét alkotja. 

Az inuitok az Északi-sarkvidéken élnek. Hagyományos életmódjuk a halászaton és a vadászaton alapul, amelyet már modern eszközökkel végeznek. 

Észak-Amerikába (a mai USA és Kanada területére) bevádorlóként eleinte főleg angolok és franciák érkeztek, majd más európai nemzet tagjai is csatlakoztak hozzájuk (pl. sok ír és olasz). 

Közép- és Dél-Amerikát főleg a spanyolok és a portugálok gyarmatosították. 

Az itteni országok többségében a spanyol vagy a portugál a hivatalos nyelv, ezért (a nyelvcsoport neve után) Közép- és Dél-Amerikát együttesen Latin-Amerikának nevezzük.

Perui indiánok hagyományos öltözékben 

Napjainkban Ázsiából és Afrikából települnek be sokan Amerikába. 

A rabszolgaként behurcolt afrikaiak leszármazottai alkotják ma az afroamerikai népesség nagy részét. 

A különböző népcsoportok keveredéséből Amerikában úgynevezett kevert népcsoportok alakultak ki: a mulattok (afroamerikaiak és fehérek), a meszticek (fehérek és indiánok) és a zambók (indiánok és afroamerikaiak).

Észak-Amerika tipikus szórványtelepülései a farmok. Főképp a kontinensrész középső területein terjedtek el. A farmokon általában egy-egy család lakik, akik elsősorban a birtok műveléséből élnek. 

A farmgazdaságokra nagyfokú gépesítettség és az árutermelés jellemző. 

Az infrastruktúra, különösen az úthálózat fejlettségének is köszönhető, hogy Észak-Amerikában sokan költöznek a nagyvárosok peremén elterülő, családi házas beépítettségű kertvárosokba (3. ábra). 

Az amerikaiak többsége városlakó. 

Az USA legnagyobb városai a két óceán partján fekszenek. Az észak-atlanti partvidéken alakult ki a földrész legnagyobb várostömörülése. Itt a sokmilliós nagyvárosok szinte összeérnek, egy hatalmas kiterjedésű városi tömböt alkotnak. A Bostontól New Yorkon (4. ábra) és Philadelphián keresztül Washingtonig húzódó térségben több mint 50 millió ember él. Az ilyen típusú városhalmazt megalopolisznak nevezik. 

Kanadára nem jellemzők az óriásvárosok: a legnagyobbak Toronto és Montréal (2,7 ill. 1,7 millió lakos). A főváros, Ottawa lakóinak száma nem éri el az egy milliót. 

Észak-Amerika városfejlődésében egyszerre van jelen a városok területének terjeszkedése és a városlakók számának emelkedése, vagyis a városodás, illetve a városi életforma terjedése, a települések városias jellegének erősödése, azaz a városiasodás. Utóbbi együtt jár az infrastruktúra fejlődésével, a szolgáltatások bővülésével is. 

Latin-Amerikában a városodás sokkal hangsúlyosabb a városiasodásnál. Sokan költöznek vidékről a nagyvárosokba, csakhogy azok fejlődése (pl. lakásállomány, munkahelykínálat) nem tart lépést a lakosságszám növekedésének mértékével. 

A nagyvárosok szélén kialakult nyomornegyedeket Latin-Amerikában faveláknak nevezik (5. ábra). 

A térség legnagyobb városai Mexikóváros, Rio de Janeiro és São Paulo.

Farm

Kertváros

New York Manhattan városrésze

Favela