Amerika a legnagyobb észak–déli kiterjedésű szárazföld.

A déli sarkkörön kívül mindegyik nevezetes szélességi kör keresztülhalad rajta. 

Amerikát természetföldrajzi szempontból három jól elkülönülő részre osztjuk: Észak-, Közép- és Dél-Amerikára. 

Közép-Amerikához tartozik a keskeny földhíd Észak- és Dél-Amerika között, valamint a Karib (Antilla)-tenger szigetvilága, például az Antillák is. 

Amerikát északon a Jeges-óceán, délen a Déli-óceán határolja. 

Keletről az Atlanti-óceán, nyugaton a Csendes-óceán szegélyezi a partjait. 

A két óceán között a szárazföldet átszelő, ember által alkotott Panama-csatorna teremt kapcsolatot. 

Amerikát és Ázsiát a Bering-szoros választja el egymástól (1. ábra). 

Az óriási Hudson-öblöt a Labrador-félsziget keríti el. 

A közép-amerikai földhídtól keletre a Mexikói-öböl és a Karib (Antilla)-tenger terül el. A Mexikói-öbölbe nyúlik be a Floridai-félsziget. 

Észak-Amerika nyugati partjánál található az Alaszkai- és a Kaliforniai-félsziget, utóbbi a keskeny Kaliforniai-öblöt választja el az óceántól. 

Földtanilag Amerikához tartozik a Föld legnagyobb szigete, Grönland is. 

Az Antillák szigetei közül Kuba a legnagyobb területű. 

Észak-Amerika partvonala a kontinens többi részéhez képest meglehetősen tagolt.

Észak-Amerika nyugati partjánál egy szakaszon gyakoriak a földrengések. Ebben a térségben a Csendes-óceáni- és az Észak-Amerikai-kőzetlemezek elcsúsznak egymás mellett, és a szilárd kőzettömbök súrlódnak. A lemezek határán húzódik a felszínen is látható Szent András-törésvonal (2. ábra). Földtani szempontból a törésvonaltól nyugatra fekvő szárazföldi rész már a Csendes-óceáni-kőzetlemez része.

Egy óceáni és egy szárazföldi kőzetlemezszegély ütközésekor az óceáni lemezszegély a szárazföldi alá bukik, miközben anyaga beleolvad a magmába. Az alábukás nyomán mélytengeri árok keletkezik az óceán peremén. Az ütközés közben keletkezett repedéseken keresztül a magma a felszínre tud kerülni, vagyis a térségben jellemző a vulkáni tevékenység. A lemezekre rakódott üledékek az ütközés nyomán meggyűrődnek. Alapvetően ezekből, valamint a keletkező vulkáni kőzetekből épülnek fel a szárazföldi lemezszegélyeken magasodó hegységek, például az Andok (4. ábra). 

Észak-Amerika ősi magja a főként gránitból felépülő Kanadai-ősföld. Felszínét a jégkorszaki jég alakította viszonylag sík vidékké. 

A lepusztítás következtében kisebb-nagyobb mélyedések jöttek létre, amelyekben aztán össze tudott gyűlni a felszíni víz. Így keletkeztek Észak-Amerika északi részének hatalmas tavai (pl. a Nagy-Medve-tó). 

Dél-Amerika ősföldjei a Brazil-felföld és a Guyanai-hegyvidék. Ezeket a tájakat a földtörténet során törésvonalak szabdalták fel, amelyek mentén a rögök hol kiemelkedtek, hol árokként süllyedtek le.

Az Appalache-hegység az óidőben keletkezett, lepusztult röghegységként tartjuk számon. 

Amerika nyugati partjánál jóval magasabb és nagyobb kiterjedésű hegységek húzódnak: Észak- és Közép-Amerikában a Kordillerák, Dél-Amerikában pedig a Föld leghosszabb hegysége, az Andok (3. ábra). Itt található Amerika legmagasabb pontja, az Aconcagua (6961 m).

Ezek a hegységek ugyanazon hegységképződés során emelkedtek a magasba az újidő elején, mind a Pacifikus-hegységrendszer részei. 

Óceáni és szárazföldi kőzetlemezszegélyek ütközésekor keletkeztek. Fiatal gyűrthegységek, amelyekben napjainkban is aktív vulkanizmus zajlik, peremükön gyakoriak a földrengések. 

A Kordillerák egyik híres vulkánja az 1980-ban pusztító erővel kitört Mount St. Helens. 

Az észak-amerikai Sziklás-hegység óidőben keletkezett vonulata az újidei kőzetlemezmozgások során újra a magasba emelkedett.

Amerika nyugati parti hegyláncai között medencék bújnak meg. A zárt medencékbe a hegyek miatt alig jut csapadék, ezért némelyik rendkívül száraz, például a nagy kiterjedésű Mexikói-fennsík. 

A Préri hatalmas, hullámos felszínű tája a Sziklás-hegységtől keletre fekszik (5. ábra). Hozzá kapcsolódik keleten a névadó folyója által feltöltött Mississippi-alföld. 

Dél-Amerika három nagy alföldje, az Orinoco-medence, az Amazonas-medence és a Paraná-alföld a kontinensrész három legnagyobb folyójához kötődik.