Tankönyv

Munkafüzet

Afrika nagy része a forró övezetben található, csak északi és déli pereme nyúlik át a mérsékelt övezetbe. 

A forró övezetben szinte mindenhol magas az évi középhőmérséklet, a csapadék évi mennyisége viszont az Egyenlítőtől a térítők felé csökken. A forró övezetben a csapadékeloszlás alapján három éghajlat alakult ki Afrikában. 

Az Egyenlítő környékén (például a Kongó-medencében) nagyon erős a felmelegedés és ezzel együtt a párolgás. Rendszerint kora délutánra összegyűlnek a felhők, és elered az eső. A magas hőmérséklet és páratartalom egész évben jellemző. A napi és az évi közepes hőingás is alacsony. Ezek az egyenlítői éghajlat fő jellemzői. Területén a rendkívül sűrű trópusi esőerdők (1. ábra) alkotják a természetes növényzetet. Afrika esőerdeiben sok érintetlen területet találunk. 

Az esőerdőktől észak vagy dél felé, például a Szudán területén a csapadék csökkenésével párhuzamosan ritkul a növényborítottság. A természetes növényzet itt már a szavanna (2. ábra), ami egy fákkal, cserjékkel tarkított magas füvű puszta. Ez a nagy testű patás állatok birodalma. A szavannán is egész évben meleg van, de itt már egy csapadékos és egy száraz évszak váltja egymást. A térségre a szavannaéghajlat jellemző. 

A térítők közelében már alig esik az eső. Vannak olyan térségek, ahol évekig nem hullik csapadék. Itt alakultak ki a trópusi sivatagok, például a Szaharában (3. ábra) vagy a Kalahári-medencében. E tájakon megkülönböztetünk egy forró, száraz és egy meleg, száraz évszakot. A nappali forróság mellett éjszaka jelentős lehet a lehűlés. Ezek a forró övezeti (trópusi) sivatagi éghajlat fő jellemzői. A sivatagi térségeknek összefüggő növényzete nincs. Csak ott bukkannak fel oázisok, ahol valamilyen vízforrás található. 

Afrika északi és déli peremén a Földközi-tenger európai partvidékén már megismert mediterrán éghajlat uralkodik. A hegységekben a magassággal változik az éghajlat.

A művelt területek aránya Afrikában kevesebb, mint 10%. A mezőgazdaságban dolgozók aránya viszont mintegy 50%. A földek nagy részén alacsony hatékonysággal folyik a művelés. Az utóbbi évtizedekben a nemzetközi szervezetek programjainak, a tőkés vállalkozások fejlesztéseinek köszönhetően az ágazat lassú fejlődésnek indult. 

Az afrikai mezőgazdaság kétarcú (duális): egyszerre van jelen a hagyományos, önellátási célú és a világpiacra termelő, modern gazdálkodás. A vidéki népesség alapvetően önellátásra termel. Sok helyütt még kezdetleges eszközöket, kézi erőt alkalmaznak. 

Az esőerdők területén az erdő felégetésével jutnak művelhető földhöz. Az égetéses-irtásos földműveléssel csak néhány évig tudják a tápanyagban szegény talajt művelni. Elsősorban maniókát, batátát (édesburgonyát), egyéb zöldségféléket termesztenek. 

A szavannán élők ugaroló-talajváltó gazdálkodást folytatnak. Egy ideig művelik a földet, majd amikor az kimerül, akkor ugaron hagyják (nem vetik be), és másik földterületet vonnak művelés alá. Fő terményeik a köles és a kukorica. 

A nomád pásztorok szarvasmarhákat, juhokat, kecskéket legeltetnek, együtt vándorolnak az állatokkal friss füvű legelőket keresve (4. ábra).

Az utóbbi évtizedekben az állatállomány mérete igencsak megnőtt az afrikai szavannákon, ezért a növényzet nem tud elég gyorsan megújulni. A fűvel borított térségek helyét így a sivatag veszi át.  

Az elsivatagosodás fő oka a túllegeltetés, de kialakulásában az egyre szárazabbá váló éghajlatnak is van szerepe. A sivatag terjeszkedésének következményei (pl. éhínség, elvándorlás, fegyveres konfliktusok) humanitárius katasztrófák kialakulásához vezethetnek.
Az elsivatagosodás által leginkább érin tett térség a Szahara és a Szudán érintkezési sávja, a Száhel-öv (5. ábra), amely a Föld nagy éhségövezetének része. Az oázisokban öntözéssel gyümölcsöt (pl. datolyát), zöldséget termesztenek. 

Az árutermelő gazdálkodás jellemzően nagy területű parasztgazdaságokban, illetve ültetvényeken zajlik. A földeket modern gépekkel, bérmunkások kal művelik, a termékeket a világpiacon értékesítik. Általában csak egy-kétféle növényt termesztenek – ezt nevezzük monokultúrának. 

Az egyenlítői éghajlaton a kakaó, a banán, a kókuszdió és a kaucsuk a fő termények. 

A szavannán kávét, gyapotot, földi mogyorót termesztenek a világpiacra. 

Kelet-Afrika magasföldjeiről vágott virágok tömege érkezik például hazánkba is. 

Az ültetvények terjeszkedése csökkenti a természetes élőhelyek területét.
A növényvédő szerek, műtrágyák használata is káros hatással van a környezetre.