Tankönyv

Munkafüzet

A földfelszínt alkotó szilárd kőzetburok több részből áll. Ezek a kőzetlemezek, amelyek a kontinenseket és az óceánokat hordozzák (pl. Európa az Eurázsiai-lemezen fekszik). A kőzetlemezek az alattuk lévő képlékeny, forró kőzetanyagon, a magmán mozognak. Mozgásuk közben néhol összeütköznek, néhol távolodnak, néhol pedig elcsúsznak egymás mellett. Az összeütköző lemezek meggyűrik és kiemelik a közöttük lévő üledékeket, így keletkeznek a hegységek.

A Kárpátok a Dévényi-kaputól a Vaskapu-szorosig húzódik. 

Félkör alakú, nagyjából 1500 km-es vonulatát 4 nagy részre osztjuk: Északnyugati-, Északkeleti-, Keleti- és Déli-Kárpátokra. Ezeket hágók, a hegységek között lealacsonyodó völgyek határolják.

Vaskapu-szoros

Tankönyv 102. oldal 2. ábra

Az Északnyugati-Kárpátokban, azon belül a Magas-Tátrában található a Kárpátok legmagasabb pontja, a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m). 
A Magas-Tátra felszínét a jégkorszaki jég formálta. Meredek, csipkézett hegycsúcsok, jégvájta mélyedésekben megbúvó tavak (úgynevezett tengerszemek), gleccserek által U alakúra csiszolt völgyek jellemzik. Az Északnyugati-Kárpátok mészkőszirtjein gyakran állnak középkori várak. 

A hazánkban emelkedő Északi-középhegység az Északnyugati-Kárpátok belső, vulkáni vonulatának része.

Tankönyv 103. oldal 3. ábra

A hegység vulkáni vonulatához tartozik például a Máramarosi-havasok.

Az alacsonyabbra emelkedő Északkeleti-Kárpátokban található a honfoglalásban nagy szerepet játszó Vereckei-hágó és a Tisza két forrásága is. 

A Keleti-Kárpátok belső vonulatában (pl. Hargita) találhatók a Kárpátok legfiatalabb vulkánjai. A vulkáni tevékenység nyomai ma is jól megfigyelhetők. Egykori kráterben alakult ki a Szent Anna-tó. A belső vonulat választja el az Erdélyi-medencétől a székelyföldi medencéket (pl. Csíki-medence).

A Keleti-Kárpátokban még néhány tízezer éve is működtek tűzhányók. A vulkáni működés tanúi a vulkanikus kőzetek (pl. andezit) és a vulkáni formák (pl. kráterek, vulkáni kúpok) mellett a helyenként mély üregekből feltörő, jellegzetes szagú kénes gázok. Ennek legismertebb példája a torjai Büdös-barlang. A hegyek oldalából gyakran szénsavas források, úgynevezett borvizek törnek fel.

A Déli-Kárpátok a Kárpátok legnagyobb átlagmagasságú része. Felszínén jól megfigyelhető a jégkorszaki jég munkája (pl. a Retyezátban). 

A Déli-Kárpátok vonulatát a Duna egyik fontos mellékfolyója, a dél felé tartó Olt töri át

A Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között fekvő Vaskapu-szoros egy több mint 130 km hosszú sziklaszurdok. Itt a folyómeder annyira összeszűkül, és úgy megnő a víz sebessége, hogy e szakasz sokáig hajózhatatlan volt. Csak a folyó szabályozásával válhatott a vízi közlekedés színterévé.  

FORRÁS: SHUTTERSTOCK / KÉSZÍTETTE: SLAVICA STAJIC